- Jó lenne egy kis egérpecsenye - szólott -, megéheztem az alvásban.
Azzal elindult egérvadászatra.
Nem vitt magával se puskát, se kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is. Felfutott a falon a kamra ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér.
A kamra csöndes volt, a hurkák mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekváros fazékhoz most méhek se jártak. Szóval csend volt a kamrában. De a cica azért csak fülelt.
Egyszer csak hallja ám az ablak mellett, hogy szopogat valaki valamit. Beljebb pislant, hát látja, hogy egy fürge kis szürke egér szopogatja a hurkán az ujját. A cica szeme ragyogott. Óvatosan összehúzta az izmait. Aztán hopp! - beugrott a hurkák közé az egérre.
De az egér abban a pillanatban észrevette a veszedelmet. Mint a villám surrant tovább a hurkákról a bögrék mellé. A cica utána.
Hurka lepotyogott, bögre legurult, de a fürge kis egér még hamarabb lenn termett. Egy üres hordó állott a kamra közepén. Arra ugrott az egér. Hopp, utána a cica!
Kergetőznek, szaladgálnak a hordó körül. Mikor a cica megfordul, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrik a cicán, úgyhogy a cica csak a levegőbe kap, de nem fog semmit.
- Ejnye, kópé!
Most egyúttal tovább is bújna az egér, az üvegek mögé.
- Rejtsetek el, üvegek! - így cincog a kis egér. - Rejtsetek el engem! Nyomomban van a cica! Be akar ám kapni!
Az üvegek sűrű csoportban állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon. Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket. Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant.
- Takarj el, takarj el! - így szólt az egér a kosárhoz. - Nyomomban jár a cica, és be akar kapni.
A kosárnak nem volt elég ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyíláson, és meghemperedett a kosárral együtt. De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásos kosár mellé rejtőzött.
- Jó tojásos kosár - így szólott remegve -, sarkamban a cica. - Takarj el, takarj el!
A tojásos kosár el is takarta az egeret. Hej, a cica megérezte a pecsenye szagát!
- Most megfoglak! - szólott ugráshoz lapulva.
Azzal zsupsz! - ráugrott a tojásokra. Persze az egér, megint kisiklott a körmei közül. Felugrott a vizessajtár tetejére.
- Jó vizessajtár - szólott a kis egér -, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem!
A vizessajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette. A cica felugrott. Az egér leugrott.
A kamra falához támasztva állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica.
- Jaj, végem van! - cincogott a kis egér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére.
Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a cicát a vizestálba.
Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.
- No - gondolta az egér -, itt már nem talál meg a cica.
De bizony megtalálta. A székről egyenesen beugrott a kabát ujjába. Szerencséje az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta magát szabadítani.
A cicának ezt a kínlódását az egér a csizmaszárból nevette.
- Nevess csak - mondta a cica -, majd nem nevetsz te mindjárt.
Beugrott az egér után a csizmaszárba. De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamra kövei között levő egérlyukban.
A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a csizma talpán, gyorsan visszavonult.
- Elkéstem - szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta -, ma nem eszünk egérpecsenyét.
Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget?!
Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod magadat a konyhában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése