Grimm meséje: A csuka büntetése

A csuka ez tóban lakott, és rengeteg panasz volt ellene. A kisebb halak napról napra azzal vádolták, hogy senkinek sincs biztonságban tőle az élete. Végül is annyi beadvány, panaszirat, följelentés gyűlt össze ellene, hogy egész kazalnyira nőtt.

Akkor már nem lehetett tovább halasztani a dolgot: törvénybe kellett idézni a vádlottat.

Összeült hát az állatok törvényszéke, s a poroszlók mentek a csukáért. Nagy dézsába tették, annak rendje és módja szerint, aztán vitték a rétre, ahol már együtt ültek a bírák.

Tekintélyes és bölcs bíróság volt, mégpedig a hagyományok szerint héttagú: két öszvérből, két szamárból,három kecskéből állt.

De ha volt bíróság, államügyész is kellett, aki a sérelmes állatok és a megsértett jogrend igazát képviselje. Ki lehetett volna más, mint a róka?

Ez a kijelölés némi morgást keltett a nagyszámú hallgatóságban, mert hiszen mindenki tudta, hogy az ügyész úr asztalán mindennapos a hal, s az udvari halszállítója maga a csuka.

Ámde hiába morogtak, senki sem tudta bebizonyítani a csuka meg a róka kapcsolatát.

Megkezdődött tehát a tárgyalás: előadták a bizonyítékokat, és súlyuk alatt lassan-lassan megtört a csuka: mi egyebet tehetett volna, mint hogy hallgatott: innét származik aztán az a mondás, hogy: „ hallgat, mint a csuka”.

A csuka, mondom, hallgatott, a bíróság pedig fölfüggesztette a tárgyalást, és visszavonult ítélethozatalra.

Nem kellett sokáig tanakodniuk, az ügy teljesen világos volt. Jöttek vissza máris, ítéletet hirdetni.

A rangidős kecske föltette az okuláréját, és olvasni kezdte a határozatot. Halálra szólt, mégpedig kötél által, azonnali végrehajtásra.

Már éppen azon kezdtek volna tanakodni, hol állítsák föl az akasztófát, mikor váratlanul szólásra emelkedett a róka, az ügyész:

-      Tisztelt bíróság – mondta -, fellebbezéssel élek.

-      Fellebbezéssel? – suttogták itt is, ott is.

-      Fellebbezéssel – mondta a róka -, mégpedig súlyosbításért. Olyan büntetés kiszabását kérem, amely egyben századokra szóló elrettentő példa is legyen. Mert mi egy akasztás, kérdem? Minden héten fölakasztanak rablókat, tolvajokat, gyilkosokat: ma fölakasztják, és holnap már senki sem tud róla. De olyan büntetés még nem volt, hogy valakit vízbe fullasztottak volna. Erről századokig beszélnének, dicséretére a bölcs bíróságnak, gyalázatára ennek a gaz bűnösnek!

-      Éljen! Éljen! – mekegték a kecskék, iázták a szamarak, és nyihogták az öszvérek.

Nyomban meg is született a súlyosbító határozat. A csukát betették újra a dézsába, kiszállították a tópartra, és visszacsúsztatták a vízbe.

Azóta is emlegetik a róka elmésségét és a bíróság bölcsességét.

/Átdolgozta: Rónay György/