Matteo Bandello: Romeo és Júlia sírverse

Holtnak hitte szép párját, s igy magába'
Romeónak nem kellett már az élet -
ölébe dőlt, s felhajtá hát a mérget,
mit kigyóviznek hivnak általába'.

Szép Júlia a haldokló nyakába
zokogva hullott, mihelyst megébredt,
panaszolván nagy bánatát az égnek,
s jaját felküldvén minden csillagába.

S hogy halni látta, s nincs mit elkövessen,
halálra várva annyit monda csak:
"Add, Istenem, hogy jó uram kövessem!

nem kérek én mást: éltem elragadd,
hogy újra vélem mehessen-jöhessen!"
S ahogy kimondá, szíve meghasadt.

/Ford.: Rónai Mihály András/