Nagy László: Télvégi mozaik

Hócsorda torkát déli sugár
késelte, gyorsan dagad az ár,

indul habosan lejtő iránt,
ugrat farsangos öreg cigányt.

Barackfa ágát nyomja a hold,
bagoly kinyitja szemét, rikolt.

Szelek pengetnek léckapukat,
vörhenyes rókát kutya ugat.

Újszülött csikó szalmán zihál,
szivárvány-burkot rugdos, feláll.

Hívja, vezeti anyás delej,
bársonyorrára spriccel a tej.

Kivilágított ablakon túl
csipkés menyasszony irul-pirul.

Elsíratja a síp, hegedű,
füstpáva röpdös, lila begyű.

Násznépre mámor száll, a fehér
asszony szivére férfi-tenyér.

Síp, dob, hegedű, mulassatok,
zúgnak teremtő sugallatok.