Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold. Fölrepeszted
a tavaszi láz varait.
Éppen hegedni kezdtek.
Vedd le mellemről tenyered.
Áram-telt vezetékek
vagyunk: egy perc, egy rezzenet
egybecsap, összeéget.
Majd férjhez mégysz. Fut az idő.
Feleded, mik gyötörtek.
Asszony lehet mind, aki nő.
Szívet szerezni: hőstett.
Én meg női kezek, nyakak,
vállak, hátak csodái
előtt, míg élek, áhitat
rabjaként fogok állni.
De köt veled az éjszaka
láncba, bármily nehézbe –
Hajt még erősebb vágy, hiv a
szakítás szenvedélye!
/Ford.: Illyés Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése