(LXXXIII)
Amíg halántékom meg nem fehérül,
melyet az idő lassacskán porozgat,
veszély les rám, ha merszem arra mozgat,
hol Ámor tölt s feszít íjat kevélyül.
De nem félek, ha új kínzásra készül,
sem, hogy - mert léprecsalt - rabláncra foghat,
s akkor se, hogyha mélyebben hatolnak
szivembe gyilkos nyílvesszői végül.
Szememből többé egy könnycsepp se csordul,
holott a szem-zugig még eltalálnak,
s nagyon nehéz útjukba állni, érzem.
S bár a büszke sugár izzása áthat,
föl nem gyújt, s bár kegyetlen képe zordul
riasztja álmom, el nem űzi mégsem.
/Ford.: Csorba Győző/
Amíg halántékom meg nem fehérül,
melyet az idő lassacskán porozgat,
veszély les rám, ha merszem arra mozgat,
hol Ámor tölt s feszít íjat kevélyül.
De nem félek, ha új kínzásra készül,
sem, hogy - mert léprecsalt - rabláncra foghat,
s akkor se, hogyha mélyebben hatolnak
szivembe gyilkos nyílvesszői végül.
Szememből többé egy könnycsepp se csordul,
holott a szem-zugig még eltalálnak,
s nagyon nehéz útjukba állni, érzem.
S bár a büszke sugár izzása áthat,
föl nem gyújt, s bár kegyetlen képe zordul
riasztja álmom, el nem űzi mégsem.
/Ford.: Csorba Győző/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése