Kik
hallgatjátok szétszórt rímeimben
a sóhajok szavát, étkét szivemnek
botló ifjúságában életemnek,
midőn más voltam még, másfajta ember:
váltott hangom - mert sírnom kell s merengnem,
míg meddő kínok és álmok gyötörnek,
- ha tudjátok titkát a szerelemnek,
elnézitek tán, és megszántok engem.
Ma látom már: miképpen hordta széjjel
hírem a nép mesélő kedvtelése;
magamtól is gyakran szégyellve bánom.
Pironkodás járt, ím, e dőreséggel
és önvád és fénylő fölismerése:
e földi boldogság csak röpke álom.
/Ford.: Csorba Győző/
a sóhajok szavát, étkét szivemnek
botló ifjúságában életemnek,
midőn más voltam még, másfajta ember:
váltott hangom - mert sírnom kell s merengnem,
míg meddő kínok és álmok gyötörnek,
- ha tudjátok titkát a szerelemnek,
elnézitek tán, és megszántok engem.
Ma látom már: miképpen hordta széjjel
hírem a nép mesélő kedvtelése;
magamtól is gyakran szégyellve bánom.
Pironkodás járt, ím, e dőreséggel
és önvád és fénylő fölismerése:
e földi boldogság csak röpke álom.
/Ford.: Csorba Győző/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése