Sok játszik véled okkal,
te játszol mind a sokkal.
De engem meg se látsz.
Háttérben állok éppen,
a tested közelében,
az ajkam fagyva-kéken
s vas-arcom néma gyász.
Ki szívest elmulattat,
kedve szerint mulathat,
nekem nem akadály.
Mert újak jönne egyre,
és nem riaszt el egy se,
hűség köt véled egybe,
s bizalmad rám talál.
Egykor megtörsz erődben,
fakulsz, kihunysz erőtlen
s nincs társad senki sem.
Akkor lépek elébed
aratni s vetni véget,
átviszlek végre téged
erős karomon komorló tengeremen.
/Ford.: Pákozdy Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése