Mielőtt elmerülsz az álom híg vizében,
megborzongsz könnyedén:
attól félsz ugye, hogy utánad ugrom és lenn
nyomodba érek én.
Ne aggódj: más a te álmod, s más az enyém is:
míg engem elragad,
téged gyerekkorom holt társai közé visz
a forgó áradat.
Bejárod kertemet, erdőmet és tanyámat,
míg abba a konok
ködbe, hová magad féltékenyen te zártad,
én soha nem jutok.
Pedig mily örömest omolnék éjszakádba
akár örökre át.
S hogy félnék, hogy a nap fölvirrad és kitárja
álmaid ablakát!
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése