Oscar Wilde: Szerenád

Zöldelt a lomb, a kikelet,
rigó fütyölt fönn és alant!
Fényárba vártam réveteg
sohase-volt szerelmemet.
Ó, aranyos szárnyú galamb!

Piros, fehér rózsák között
rigó fütyölt fönn és alant!
Itt vontam a szivemhöz őt,
lelkem gyönyörbe öltözött.
Ó, aranyos szárnyú galamb!

Almák sárgultak, mint a tűz,
rigó fütyölt fönn és alant!
Ó, szerelmem, te méla, szűz,
mely rózsát, vágyat összefűz.
Ó, aranyos szárnyú galamb!

Hó föd be mindent idelenn,
sír a rigó fönn és alant!
Meghalt szerelmem: kedvesem
lábánál fekszik csendesen
egy tört szárnyú, szegény galamb -
vérét a bús föld issza be -
édes galamb, szállj vissza te!

/Ford.: Kosztolányi Dezső/