Dolgozik a fakopács.
Kopog a kis kalapács.
Szorgos legény, kicsi ács.
Csak úgy hullik le a háncs.
Rikkant olykor éleset,
mintha szólna, szép eset,
s ahogy szeme ránk esett,
szinte imígy kérdezett:
Fiú, leány kettesbe,
mit keres a tölgyesbe?
Te-te, hi-hi, tetete,
föl-le futva nevette.
Tütü, tütü, itt a rügy!
Hajló ágtól száll, a fütty,
komolyodik már az ügy,
és a séta jó ürügy.
Kip-kop, kip-kop kalapács,
ne haragudj, kicsi ács.
Állj meg te is kalapács,
nyakunkba hull mind a háncs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése