Zúgnak, zúgnak a nyírfák,
zúgnak az ukrán szélben,
maszatos égre írják
jelüket jós-sötéten.
Délnyugat sarka mordul,
csapzott arcunkba port vág –
mit üzensz a romokból,
elhagyott, édes ország?
Utolérsz álmainkban,
vagy tévesztő varázslat,
jóízed mondhatatlan,
sajdító látomás vagy.
Vak ösztön a sötétből
ezerfelől, te drága,
ezer karral feléd tör
emlékek lágy világa.
Fiad vagyok, anyám vagy,
végy vissza, égten-égek,
halálosan kívánlak, -
meddig epedjek érted?
Zúgnak, zúgnak a nyírfák,
zúgnak az ukrán szélben,
közönyös égre írják
jelüket eltökélten.
Délnyugat sarka hördül,
csapzott arcunkba port vág, -
ítélet kürtje dördül:
ránk fér e zord tanulság!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése