Fölkelt hajnalban, jó korán,
apja kertjébe ment a lány
piros rózsát szakítani,
rózsából kötni-fonni
szépséges koszorút.
Nászkoszorúja lenne ez.
"A vőlegényem szép, kecses,
rózsák pirosló szálai,
belőletek csinálnám
szépséges koszorúm."
Amint a zöldben föl-le jár,
nem rózsát, rozmarint talál:
"Napodnak, édes, vége már,
nincs rózsa, rózsaszál lám,
s oda szép koszorúm."
Amint a kertben föl-le járt,
rozmarint szed, nem rózsaszált.
"Én kedvesem, szivedre zárd
hűs hársfalombok árnyán
halotti koszorúm."
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése