Mit hozhat ez a harc-sujtotta nap
s minden ostromló ellenségedet
felbujtó éj – mikor a szeretett
lényről sem kép, sem hang ma hírt nem ad?
Most, mikor vert had gyanánt szalad
minden órád, s kéjben dédelgetett
érzékeid csak azért küzdenek,
hogy délpontról alkonyba hulljanak?
Vigyázz, szegény bilincsbe vert bolond!
Míg minden elmúltat csábítva fest
az emlék, hogy örökké őt keresd:
gátakat tépő sodrással a gond
árja szívednek barlangjába ment,
s meghasadt szívvel ott marad a test.
/Ford.: Vajda Endre/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése