Giosué Carducci: Fehér éjszaka

Csendbe pihédzik a bús hó a hamuszínü magasból:
a puha hólepedőn hangtalanul fut a nesz:

nincs kofazaj, megszünt a vidám fogatok zörögése,
a kacagó szerelem nem dudorássza dalát.

A piacóráról szomorú huhogás kel az éjbe,
mintha jajongana most messze egy égi világ.

Nem madarak bús szárnya csapódik az ablaküvegre?
Nem, ti közelegtek itt, porladozó hiveim.

Nyomba megyek - te mohó, te szegény szív, várj
a sorodra, -
ottan a csönd keblén elpihenünk szeliden.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/