Feketefátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.
Alszik Milánó, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.
De lenn az ázott föld alatt
A szent csírák nem alszanak.
Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan gerjednek ők.
Szívek hamvából ég fele
Nő, nő az Élet gyökere.
Örök törvény parancsa szól,
S egy éj során száz hant alól
A sarj kikél, s minden felett
Arany napunk is fölnevet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése