Kint megremeg a nyárfa-ág
és ablakomra koppan –
Úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyvíz –
Úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled –
Úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amíg csak élek.
/Ford.: Képes Géza/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése