Irodalmi kuckó
2014. augusztus 13., szerda
Po Csü-ji: Eperfa
Künn az úton száraz eperfa áll,
már rég nem él, lebírta a halál.
A héja zöld még, friss nedvektől éled
s halott szívébe férgek foga ás.
Olyan, mint a bánat-sujtotta lélek.
Őt sem kivülről érte a csapás.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!
"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése