2014. augusztus 11., hétfő

Rédey Tivadar: Anyámnak


Régi mesék a régi pamlagon...
Anyám mesélt; és látom magamat,
Amint csodát-csodálva hallgatom.

- Édes anyácskám, lásd: ma én mesélek,
Távol vidékről hoztam halk mesét,
Csodás vidékről... úgy hívják, hogy: élet...

Te hozzád térnek meg ez árva versek
- (Ez az ezerkettedik éjszaka) -
A te fiad az elvarázsolt herceg.

Bár köntösének éke semmi sincs -
Én jó anyácskám, te vagy a tudója,
Hogy: gazdag ez a mesebeli princ!

Egy csók, egy rózsa nála kinccsel ér fel, -
Élete sem más: fáradatlan út
Hamupipőke pöttön cipőjével...

Úttalan útján ma te hozzád tér meg,
Anyám, nincs idő, nincsen messzeség, -
Elhervad minden, ám örökre élnek:

A régi pamlag, a régi mesék - -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5