Takáts Gyula: Már nem itt

Nagybátyám, akkor mint gyerek,
okarinázott estelente.
Anyám, akkor még kisleány,
kedvenc nótáját énekelte.

Nagyapám - régen halott -
hallgatta őket...Így szórakozott.

Anyám meséli sokszor ezt.
Aztán lágyan dalolni kezd.

S míg ő mosolyog, addig én,
mint akit vadul torkonragadtak,
elcsuklom s hogy ne lássa ő,
megnézem, nyitva-e az ablak?

Mert érzem, amint mosolyogva száll,
e szép derűben száll a rózsaszál,

mely szült és ép e halk mosolyban
már nem itt jár, de fent a csillagokban.