Magas falakon túl
hátam mögött
paradicsom
terül el.
Zölden csillogó köszmétebokrok,
szalmakunyhó
s üvegcseresznye a fákon.
Senki sem tud felőle.
Egy fűszálon
katicabogárka mászik,
hopp,
lepottyan aranysárga boglárkák közé.
Segítőn
hajolnak le a százszorszépek,
az árvácskák haragos arcot vágnak.
Elfelejtve
fénylenek a virágágyak.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése