2014. szeptember 8., hétfő

Friedrich Hebbel: Esti dal



Árad az éji elem,
lüktet az ég, csupa csillag:
estről-estre mi virrad,
mondd, az örök tereken!

Retten a szív: mit akar
árja-apálya e létnek:
titkos erő! az enyémet,
érzem, enyészti hamar.

Álom, jöjj közelebb,
mint gyermekhez a dajka:
reszket e láng - betakarja,
védő körbe, kezed.

/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5