Hogyha a nárcisz, a sárga virág kél,
áj, a leányka a völgyre kijő,
vér pirosul, szökik a halovány tél,
ez csak a kellemes-édes idő.
Messze fehér a sövényen a vászon,
áj, a madár dala és az öröm,
hajt fene kedv, soha sincs maradásom,
s mint a király, vedelem a söröm.
Szarka, rigó fütyörész gyönyörűen,
áj, a pacsirta dalol az egen,
nyáron a szénakazalban, a fűben
hancúrozok s a babám ölelem.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
hajt fene kedv, soha sincs maradásom,
s mint a király, vedelem a söröm.
Szarka, rigó fütyörész gyönyörűen,
áj, a pacsirta dalol az egen,
nyáron a szénakazalban, a fűben
hancúrozok s a babám ölelem.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése