Kihunyt a végső fény a domb megett,
a hang elvész a mély, erdei csendben...
Találkozom-e egyhamar veled,
a néma éjben még föllelsz-e engem?
Szűzi szavadtól támad-é zavar
bennem, miután erre vártam egyre?
Ó, simulsz-e keblemre egyhamar
vággyal telve, reszketve és sietve?
Áttetsző köd száll a folyó felett,
akár a lepled, tündöklő fehéren...
Rajongó tündér, perced érkezett...!
Láthatlak-e a tündérek körében?
Vagy talán Te, a homály és az éj
kegyes csalással simogattok engem?
Tán hazudott e beteg szenvedély,
s az éji láng kilobban énekemben?
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése