Férfinak én még hajfürtöt nem adtam,
csak ezt az egyet, édes, teneked –
barna csigákba sodrom réveteg
ujjakkal, s mondom eltünődve, halkan:
„Vedd”. – Ifjuságom napja tovaszáll ma,
fürtöm se ring már léptem ritmusán,
nem virit közte rózsa, mirtuság,
mint más leány haján. Csak sűrü árnya
sötétlik könnyes orcám haloványán,
amint leomlik fájdalomba hulló
fejemről. Majd csak holtan metszi olló,
gondoltam, és lám most a Szerelem…
Vedd. Szálain egy tiszta csók pihen,
anyám csókolta rá halálos ágyán.
/Ford.: Kardos László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése