Mint nap derült rám
Arcád, felhőtelen –
Lassan halványodál
El ködnek lepliben.
És ámuló szemem
Könnyezve még kisér,
Midőn mint esti fény
Már régen eltünél…
Helyetted éj vagyon
És fénylő csillagok,
Minden csillagban egy
Szentelt emlék ragyog.
Melyik, hölgy, a tiéd?
Én búsan kérdezem,
Óh, mert már csillagod
Is alig ismerem.
S ha egy-egy csillagot
Látok, hogy elesett,
Megborzadok, nem-e
Volt az, nő, a tied:
S rólad, ki egykoron
Égő napon valál,
Tán csak hulló csillag
Hoz hirt, hogy elbukál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése