Petőfi Sándor: Furcsa történet

"Öcsémuram, vigyázzon magára,
Vagy inkább az oldalbordájára:
Fiatal is, szép is a menyecske -
Ugy segéljen, kutya van a kertbe'."

"Bátyámuram, mit nem kell hallanom?
Szomorú az eset, ha úgy vagyon:
No de míg másnak fúja kásáját,
Meg ne égesse a maga száját."

"Öcsémuram, mit gondol az égre?,
Az én öregem ezt már túllépte..."
"Hja, a sót vén kecske is megnyalja.
Hanem ez csak úgy van mondva, tudja."

Így az agg szomszéd jó indulatja
Öccseurát gyakran látogatja:
S sosem hiányzik ilyetén lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya
Öccs'urától elmarad sokára.
Megtudni, hogy mi ennek az oka,
Öccseura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,
Már készült is erősen reája,
Mit feleljen? ha majd szól a lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

De most ez egyszer a szomszéd bátya
Jó tanácsával elő nem álla
Hanem, ülvén a kemence mellett,
Nagy szomorún ily szókat ejtett:

"Öcsémuramnak igaza vala,
Mikoriban azt mondotta, hogy a..."

S felsikolt felesége magzatja,
S a jó öreg - mit tegyen? - ringatja.