A széna már egy szálig fel van szedve,
Jőnek haza küntről az emberek.
Ezüst könnyek, sziporkák, csillogások,
S egy halvány csillag a fejünk felett.
A völgyek sűrű párázatban állnak,
A falun szétterül a füstgomoly,
Az uton a végső szekér is elmegy,
Álmából fölrezzen nyomán a por.
Hogy szállott le, mily tiszta észrevétlen
Mindent megejtő édes nyugalom…
A hold is a hegyek mögül kibukkan,
Megy őrsétára méla utakon.
/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése