Gina emlékkönyvébe
Mint a Montblanc csucsán a jég,
Minek nem árt a nap, se szél,
Csöndes szivem, többé nem ég:
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát:
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül –
Mult ifjuság tündértaván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése