A jövőnek szép reményit
Dúlja bennem a való,
S föltünendő napjaimnak
Fénye már nem borong s csaló.
Héj! ti veszni tért koromnak
Átkosan költ csillagi.
Merre viszek? Vak hevemmel
Ki fog sorsot osztani?
Évek hogyha elhaladtak,
Vissza sem tekintenek,
Másolatban megy folyások
És azokkal mindenek.
De ti szánatlan keservim
Szünetlen mért gyötretek
E sebes szív érzeményit?
Tán hogy sírba űzzetek.
Nem! - Tovább is élni enged,
Élni, búban sínleni,
Lételemnek alkotója
S a halállal küzdeni.
Zordon álmok éjjelenként,
Nappal üldöz a való.
Képzetimnek tengerében
Minden engem furdaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése