Walther von der Vogelweide: Veszendő világ...

Veszendő világ, jaj neked!
miket s miket nem cselekedsz:
keserves azt hang nélkül elviselni!
Mivel csaknem szégyentelen,
tanúm az Ég, le nem nyelem!
Utálatot kelt bennem valamennyi.
Becsületed, egy csepp, maradt-e?
Még egy kis örömöt se adsz te,
hogy éljünk vele néhanap.
A kegyes-szivünkhöz mért vagy goromba?
Babért a fösvény érdemel csak?
Világ, a vétked oly nagy:
festeni szavak nincsenek!
Hűség, igazság csúful sutba dobva:
a jó tisztesség holtbeteg.

/Ford.: Szedő Dénes/