Nyájas tavasz! A lépteid csak voltak?
Még szívem veri, mit madaraid daloltak,
az egész világ volt virágcsokor,
s most szétbomol!
Az egész világ mostan, ó jaj,
mezítláb hóban.
Fekete fák fagyottan állnak,
a kályhában sültalmák muzsikálnak,
jég függ a háztetőn s falon.
És mégis visszatérsz, tudom, tudom!
Eljössz, te kikelet-nap,
csak pillanat,
s ibolyák illatoznak
kék dalokat.
/Ford.: Weöres Sándor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése