Tüzel a nap, tócsák ragyognak,
mosolyog, ujjong a világ:
zúgva, repesve mosakodnak
az ég kék vizében a fák.
Daloló fák! Vizek kigyúlva!
A levegő lankad, eped.
Csoda mámor pezsdíti újra
a túláradó életet.
De e gyönyörű, fékevesztett
csodánál gyönyörűbb csoda
szenvedő ás elfáradt lelked
meghatott, gyöngéd mosolya.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése