Merülj le, szép Nap! lelkük
alig figyelt reád, hiszen nem értenek, égi láng:
rab fáradalmaik fölött te
csöndesen és szabadon suhansz el.
Neked vidám a kelted, a nyugtod, óh
szent fény! szemem jól látja varázsodat,
mert néma égi hódolatra
orvosom, a szerelem tanított.
Hogy ittam, mennyek hírnöke, hangodat,
óh Diotíma! kedvesem! és a szem
mily hálásan s ragyogva nézett
rólad a dél aranyába! Rögtön
élőbben zúgtak a vizek, a sötét
föld sok virága csókosan üdvözölt
s ezüstfelhők mögül mosolyogva
áldva hajolt le reánk az éter.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése