2014. november 2., vasárnap

Georg Heym: Őszi est


Egy régi parkban születtél: a szilfák
és ciprusoktól éjfekete illat
napjaidra vetette kora árnyát.

Másként mért is merülne mélabúnak
sötétségébe két szomorú pillád,
mint vak vándor őszi útján a hársfák?

Szomorúfüzek közt jártál te hajdan,
fejedre ágak intő ujja pattant,
s magadat láttad mély kútban remegve.

Ha a bozótból a testvéri hangok
fénylő hívása már messze patakzott,
álomittasan álltál szívesen te

egy tömzsi falnak dőlve csöndesen,
a fehér homlokod tükrözte a menny
zöld hátterén a bágyadt naplemente.

Vadonban, rossz csillag alatt találtam
rád, a Saturnus sárga szárnya vert
kusza fák közt s az erdő távolában

elköszönt az út, villám vezetett
s a hőtől a vér konokul tüzelt
kezünkben. Azt az órát ne feledd!

S tartsd számon mindet, mit kezed a puszta
légbe szétbocsát. Maholnap talán
magányosan meredsz a holt falakra,

s elállt szavad senki se hallja már.

/Ford.: Garai Gábor/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5