"Méned homályba visz hát szépséges ágam, kedvesem?
Férfiak közt leginkább te voltál kedves nekem.
Ha nem jönnél, soká se, szép testem elenyész:
Isten, amíg világ a
világ, ilyet nem ád" az asszony eképp igéz.
"Köszönöm, drága társ, sok éjszakánk örömét.
Napfényben, holdfényben járod lovagod hű szivét.
Lelkem te ékesíted, s olyan tündéri vagy:
hallga, mint énekellek:
gyémánt vagy, körülötted színarany a foglalat."
/Ford.: Kalász Márton/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése