A kövesút már hófehér.
De a szántó még szinte szurkos.
Meglátni, merre megy a tél
a békén füstölgő falukhoz.
Fehér a villanyhuzal is,
mely jobbra-balra kifeszítve
az útról a tanyákba visz –
azon is most a tél siet be.
Az őszi vetést átszelő
ösvény is fehéren világol.
Messzebb egy boglya, nádtető –
méri magát velük a távol.
Még csak a ritkás, a merész,
az előőrs hópelyhek szállnak.
De látni máris az egész
térkép-tervét a támadásnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése