Derülsz, oh téli ég? Hiába!
Fáj a napfény is, a derű.
A lombtalan kert csupa szálka.
A vidék sündisznószerű.
Vágyódva léptem ki a tájba.
S a szemek is, - megannyi tű!
A hírek: mérgezett hegyű
nyilak, lesben, prédára várva.
Döfi a nap a pocsolyák
jegéről gyémánt szuronyát.
Tündöklés minden és veszély.
Sehol egy folt.
Nincs védelem.
Semmi sem oly könyörtelen,
mint a fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése