Tejtett ösvényen, sűrűben tekergő
csapáson jön az erdőn a homály.
Száraz avarral terítve, az erdő
hallgat - az őszi éjszakára vár.
Bagoly rikolt a puszta vízmosásban...
Zizzenve hullnak barna levelek...
Közel az éj: sűrűdő homályban
szomorú lelke hangtalan lebeg.
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése