A kis hal felnő, hízni kezd,
s nagy lesz, ha élni hagyja Isten,
de visszadobnod s várnod ezt,
csinos kis őrültség szerintem,
hisz hogy megint kifogd, nem lesz tán alkalom.
Egy kisded ponty, ki még fikarcnyi sem vagyon,
halász zsákmánya lett s az nyúlt is már feléje:
"Több mint semmi - szólt -, bár még kicsiny nagyon,
- de majd asztal terül s ez itt kezdő vagyon, -
no itt a zsák, csusszanj beléje!"
S halnyelven, halkan szólt a rémült ponty, szegényke:
"Mit kezd velem ma még? kis húsom oly keszeg,
kevés vagyok a félfogára.
Ha visszadob, nagy ponty leszek,
kifog majd újra s nem hiába,
jó pénzt ad értem egy kövér polgári sarj:
de mily vesződség s mennyi baj, -
mint én, olyanból száz egy tálnyi -
és szép kis tál! ilyent nem érdemes halászni!"
"Nem érdemes? lehet! - felelte a halász -,
de pontyom, szép öcsém, hiába prédikálsz,
ma este sülni fogsz, akármennyit papolsz most,
vár rád a jól bezsírozott rost."
A "lesz"-nél mindig több, bármily kevés a "van",
ez biztos, az - bizonytalan.
/Ford.: Radnóti Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése