Jékely Zoltán: Farkasréti emlék

Én hagytam el, vagy ő hagyott -
kettőnk közül ki a halott?
S ha él, jaj, könnyezik-e még,
vagy más csókolja a szemét? -
Emlék már mindez, messzetünt,
akárcsak egész életünk.

Megy-megy a temető-uton,
tündéres, karcsú hajadon:
hajában fehér liliom,
fölötte csillag, milliom,
s amerre hosszu teste ring,
irígy halottak kémlelik.

Így látom őt - s milyen csodás
ez a könnyes távolodás!
Megy-megy a szélben egyedül,
vissza se fordul:menekül.
Nem tudja még: a földtekén
egyszer még útját állom én,

elébe omlok boldogan,
szivemben esküvés fogan,
s szólok: a csókom milliom,
állj meg, tündéri liliom! -
S boldog virágok kémlelik
egymásba omló könnyeink.