Pósa Lajos: A dalos bagoly

Egyszer egy nagy bagoly
Elkezdett huhogni.
Azt hitte szegény, hogy
Szépen tud dalolni.

- Ide hallgassatok,
Füvek, fák, virágok!
Csöndes, holdas éjjel
Így kiáltott rájok.

- Ugye szebb a nótám,
- Feleljetek rája -
Mint a fülemile
Csattogó nótája?

Rémes huhogását
Széthordja a szellő,
Csöndes holdas éjben
Megborzad az erdő.

Az alvó madár is
Föl-fölriad rája,
Remegve húzódik
A fészek aljára.

Most a fülemile
Csattog a bokorban,
Az erdőnek szíve
Édesen megdobban.

Bűbájos nótáját
Széthordja a szellő,
Nagy gyönyörűségtől
Megreszket az erdő.

Füvek, fák, virágok
Rengve hajladoznak,
Még a csillagok is
Szebben mosolyognak.

Az alvó madár is
Föl-fölébred rája...
S édesen elalszik:
Gyönyörű az álma.