Pósa Lajos: Valamerre, valahol...

Valamerre, valahol,
Hol a hattyú is dalol:
Innen a kék szigeten
Túl a gyöngyös vizeken,
Jávorerdő közepén,
Csillagos hegy tetején
Galamblábon forgó vár...
Minden tündér oda jár.
Aranylombos fák alatt
Tanítják a madarat.

Csengni, mint a csengettyű,
Sírni, mint a hegedű.
A virág is, ha virul,
Mosolyogni ott tanul.
Cseng a madár, cseng az ág,
Mosolyog már a virág.
Szálldos a sok csapongó,
Lengeszárnyú pillangó...
A sok tündér úgy nevet!
Kapja mind az ecsetet:

Mártogatják sugárba,
Liliomba, rózsába.
Sorra kérdik: milyen kék?
Neked sárga? Neked kék?
A te szárnyad mit kíván?
Olyat, mint a tulipán?
Neked ennyi nem elég?
Szivárvány is kéne még:
...Lebben a sok lepke szét:
Tarka szárnyuk, jaj de szép!