Mikor majd a fagyos bilincset
Mely nehezül a folyamon,
Szellő a napsugár összetépik,
S az ár fut vígan, szilajon,
És medre szűkéből kikelve
Mező- s lapályra zúgva ront…!
Megretten aki hallja, látja
Pedig csak áldást hord dagálya!
S nyomán zöld lesz part és porond!
Mikor majd a csalit s az erdő
A langymeleg légen kihajt!
Hűs rejtekén madár-csoport üt
Élénk, kedves, boldog zsivajt!
A termő ág mosolygó, rengő
Virág-rojttal leszen fedett…
S a lágy bongás, a fény, az illat,
Hideg, beteg s holt szívekig hat
S hoz új erőt, új életet!
Mikor majd, hév napokban a nép
Munkára gyűl minden felől,
S a gyors kaszás előtt a habzó
Rét füve rendre, rendre dől!
Víg éneklés zendül a halmon…
Örömre gyúl a magvető:
Lefonnyadott a búza sása,
Megért immár az aratásra…
Mikor majd eljön az idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése