Fjodor Tyutcsev: Miként hajnalban a madár

 

Miként hajnalban a madár,
ébred s körülnéz a világon...
De, óh, énrám még most se száll
agyamat üdíteni álom!...
Friss reggel bontja legyezőjét,
fodrozza borzas hajamat,
rám mégis a tegnapi hőség
és a tegnap pora tapad.

Mily kemény, milyen éles a
szöglete minden mozdulatnak
s mily vad s gyors útja, aranya
a fölharsanó, ifju napnak!...
Szemembe hasít tűz-bíborban
gyúló sugara! hogy sajog!
Óh, éjszaka, éjszaka, hol van
homályod, lepled, harmatod?

Igaztalan is be igaz,
tűnt nemzedékek, régi roncsok,
ajkatokon a sok panasz,
amit mondtatok, s egyre mondtok!
Mily szomorú rokkantan, árnyként
nézni erőt, mely másoké,
s csak tipegni az ifjuság szép
tüze, az élő nap felé!...

/Ford.: Szabó Lőrinc/