Fjodor Tyutcsev: Mikor sötét gond

 

Mikor sötét gond fojtja meg a fényt
s fuldoklunk, mint ránkszakadt kőhalomban,
egyszerre csak, a jó ég tudja, honnan,
valami friss fuvallat száll felénk:
a múlt árnyképei körüllebegnek
s elfújják rólunk a sziklányi terhet.

Éppígy, néha, mikor már ősz borít
mindent s ritkítja a ligeti zöldet
s zordabb az ég, komorabbak a völgyek,
gyors, meleg, párás szél kerekedik:
zörgő avart kavar csak, de az eltűnt
tavasz szagával tölti be lelkünk.

/Ford.: Szabó Lőrinc/