2014. december 11., csütörtök

Kányádi Sándor: Cammog a medve


Cammog a medve föl a hegyre,
el van nagyon kedvetlenedve.
Ásít a mókus, pöttömnyi
mancsával szemét dörzsöli.
Fázósan borong a boróka,
alatta bóklászgat a róka,
vadászna, ha volna, egérre,
mivel ma nem volt ebédje.
Nagyokat öklelve hatalmas
agancsát elejti a szarvas.
Nincs egy tenyérnyi őszi kék.
Inalnak riadtan őzikék.
Botladozik a kis patak,
szava mindegyre elakad.
Az erdő mélyén egy magányos
vén farkas társakért kiáltoz.
Fölmorajlik a rengeteg,
fellegek hátán fellegek
nyomulnak hegyen-völgyön át,
és megszállják a Hargitát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5