Hegyek fölött sötét az éjjel,
Csendes, nyugodt és körbezárt,
Csak a part menti kiöntésben
Verdes az Argun, mint a szárny.
Vállra vett szűrben heverek ma,
A holdat nem látni sehol,
Csak a csillag ég, akár a gyertya,
Csillag csillag közt silbakol.
Érik az idő – kell figyelnem,
Kalapácsa hogyan kopog,
Egyedül munkálkodva bennem –
Meg a látható csillagok…
Fa levele lábamra hullott,
Álmomat elviszi az éj…
Nem siratom, mert már az úton
Virágszálat ringat a szél.
A hegyekre éjköpeny lendül –
A földre a kedves kerül…
Csak pisla csillagok felettünk
Az ég nem alszik egyedül.
/Ford.: Keresztes József/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése