Google+ Followers

2014. december 29., hétfő

Magomet Mamakajev: Éjjel a hegyen


Hegyek fölött sötét az éjjel,
Csendes, nyugodt és körbezárt,
Csak a part menti kiöntésben
Verdes az Argun, mint a szárny.

Vállra vett szűrben heverek ma,
A holdat nem látni sehol,
Csak a csillag ég, akár a gyertya,
Csillag csillag közt silbakol.

Érik az idő – kell figyelnem,
Kalapácsa hogyan kopog,
Egyedül munkálkodva bennem –
Meg a látható csillagok…

Fa levele lábamra hullott,
Álmomat elviszi az éj…
Nem siratom, mert már az úton
Virágszálat ringat a szél.

A hegyekre éjköpeny lendül –
A földre a kedves kerül…
Csak pisla csillagok felettünk
Az ég nem alszik egyedül.

/Ford.: Keresztes József/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5