A rozs illata ó de forró,
kalászba mily szépen szökell!
Szitakötő sír, zúg a dongó,
S tejes rozs közt haladsz te el.
Haladsz a zöld vágaton által,
ahol hőt a kegyelem ont,
kalász kalászt súrol nyakával,
s nem látható a horizont.
Fenn a felhő mint liba lebben.
Lábat száraz fű hurkol át.
Kinyilatkoztatás szemedben
a sötétkék búzavirág.
Éles kalász zöldsárga bajsza
horzsolja néha nyakadat.
Lépéseidre fölriadva
egy fürj előtted átszalad.
S hullámzó hőben fenn a fecskék,
mint mikor golyó záporoz.
Érett lankadtságát a földnek
hogy ontod, júliusi rozs!
Mily fénylő a föld! Mily édes
a levegő! szomjan nyeled.
És nincs bánat. Semmi se kétes.
Nincs, csak az érő rozstömeg.
/Ford.: Kálnoky László/
kalászba mily szépen szökell!
Szitakötő sír, zúg a dongó,
S tejes rozs közt haladsz te el.
Haladsz a zöld vágaton által,
ahol hőt a kegyelem ont,
kalász kalászt súrol nyakával,
s nem látható a horizont.
Fenn a felhő mint liba lebben.
Lábat száraz fű hurkol át.
Kinyilatkoztatás szemedben
a sötétkék búzavirág.
Éles kalász zöldsárga bajsza
horzsolja néha nyakadat.
Lépéseidre fölriadva
egy fürj előtted átszalad.
S hullámzó hőben fenn a fecskék,
mint mikor golyó záporoz.
Érett lankadtságát a földnek
hogy ontod, júliusi rozs!
Mily fénylő a föld! Mily édes
a levegő! szomjan nyeled.
És nincs bánat. Semmi se kétes.
Nincs, csak az érő rozstömeg.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése