Hideg szél fú tarlott őszi tájon,
Cinkemadár ül egy száraz ágon.
Bánatosan néz a messzeségbe:
"mind elszálltak napkeletre, délre!"
"Hát te cinke, miért is nem mentél el
Erdő-mező dalos seregével?
Erdő, mező nem terít már asztalt,
Szegény madár itthon mi marasztalt?"
"Mi marasztalt? Szülőföldem tája,
Itt borult rám édesanyám szárnya.
Itt altatott bölcsődalos fészkem...
Itt mosolygott rám a mennybolt kéken.
Mi marasztalt? Valami szent hála,
A szeretet ezer arany szála.
Ha kell is majd éhezni, meg fázni:
Idegenbe mégse tudnék szállni!"
Cinkemadár ül egy száraz ágon.
Bánatosan néz a messzeségbe:
"mind elszálltak napkeletre, délre!"
"Hát te cinke, miért is nem mentél el
Erdő-mező dalos seregével?
Erdő, mező nem terít már asztalt,
Szegény madár itthon mi marasztalt?"
"Mi marasztalt? Szülőföldem tája,
Itt borult rám édesanyám szárnya.
Itt altatott bölcsődalos fészkem...
Itt mosolygott rám a mennybolt kéken.
Mi marasztalt? Valami szent hála,
A szeretet ezer arany szála.
Ha kell is majd éhezni, meg fázni:
Idegenbe mégse tudnék szállni!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése